Magamról

Több éve foglalkozom gyerekekkel, sérültekkel, viselkedészavaros fiatalokkal, segítőként, terapeutaként. Nagy csodálattal tapasztalom a művészetben rejlő gyógyító erőket.
Hiszem, hogy a mítoszokból, mesékből, népdalokból, balladákból, hősénekből, kibontakozó világ igazi segítője korunk hőseinek, magunknak.
Ezen felismeréseimet kívánom valóságossá tenni a mindennapokban férjként, apaként, segítőként.

Szociális munkás végzettséget Szekszárdon szereztem, ezalatt kezdtem foglalkozni a népzenével. Kezdetben az ausztrál bennszülöttek hangszerével, a didgeriduval játszottam. Ez a hangszer egy kulcs volt számomra egy titokzatos világ ajtajához.
Idővel rátaláltam olyan hangszerekre, amelyeket hagyományaink szerint régtől fogva saját népi hangszereinknek tartunk. Ilyenek a doromb, duda, koboz, tekerőlant. Ezen hangszerek játékmódjával kezdtem foglalkozni. Azon az úton melyen hangszerekkel, népzenével való foglalkozás során haladtam, olyan tanítóim akadtak mint Fábri Géza, Róka Szabolcs, Bolya Mátyás.  A játék kapcsolat köztem és a hangszer közt, de kapcsolat a világgal is. Közös zenélések alkalmával megtapasztalhattam az együttesség egy igen intenzív élményét, amit "örömzenének" nevezek.  Művészetterápiás-Zeneterápiás tanulmányokat a Pécsi Tudományegyetemen végeztem. A mesék világában való járásomat Boldizsár Ildikó Meseterapeuta vezette.
A Mesés énekmondás, a historikus ének énekmódjában előadott mese.