"A mese nem csak az, amit mutat a látszat,
Mert benne oktatónk lesz minden egyes állat.
S ha unalmas a morál, ha durva, meztelen,
Meddő az íly mese, virágot nem terem.
S az önmagáért írt mesét is bölcsen vesd el,
Tanít, de tetszik is együtt, ki ebbe mester.
Ezért művelte így , e kettős ingerért
A műfajt annyi nagy költő, mikor mesélt.
Egyik sem terjengős, nem raknak cifra éket,
Kerülnek henye szót, fölösleges igéket."
(La Fontaine)
Előadásom során énekeket mondok állatokról, emberekről, az ő históriáikról. Ezópusz, Heltai Gáspár által mesélt történetei kaptak verses formát és felöltöztek korabeli zenébe. Régi hangszereink, tekerőlant, lant, koboz, furulya és más népi hangszerek segítenek bennünket varázslatos utunkon, mely a hangok, mesék birodalmába vezet. Mesélés közben megelevenednek a történetek szereplői és bemutatják miről szól az ének. Lábra húzott zoknibábok kelnek életre, és a történetek résztvevőivé válhatnak, maszkok segítségével a közönség szereplői is. Utunk során találkozhatunk Bölcsesség apóval, aki segít bennünket abban, hogy gazdagabbá válhassunk a tanmesék mondanivalójával. Megérkezésünk örömére zenélünk közösen, énekeket tanulunk meg, körtáncot járunk, megeleveníthetjük az ünnepkörnek megfelelően népi hagyományainkat.
